Mese a két fivérről, akik nagyon hasonlítanak egymásra
– Hová tetted a bátyámat?
A vénasszony védekezni próbált, hogy nem tudja, de a legény ráuszította az állatokat. Megijedt a vénasszony és kezdte kérlelni, hogy csak az állatokat tartsa vissza. Hozott vizet, és mihelyt lelocsolta az ott álló köveket, azonnal megelevenedett a bátyja az állataival együtt. A két fivér köszöntötte egymást. A boszorkány el akarta dugni a vizet, de a fiatalabbik legény elvette tőle a kannát és tovább locsolt. Amint ott locsolt, a többi kő is kezdett visszaváltozni emberré és állattá, a hegy pedig egyre kisebb és kisebb lett, végül teljesen sík terület maradt. Ezután a két fivér elbúcsúzott egymástól, köszönetet mondtak egymásnak. A fiatalabb hazament a szüleihez, az idősebb pedig a királyi udvarba, és az apósa halála után még sokáig és boldogan uralkodott. Abban az országban állandóan sütött a nap, az állatok pedig boldogan éltek az erdőben, senki sem lövöldözött rájuk, mert hálásak voltak, hogy segítettek a két fivérnek ennyi embert kiszabadítani és visszaadni a földnek.