Mese a két fivérről, akik nagyon hasonlítanak egymásra
– Hová szöktél meg tőlünk?
Nagy vidámsággal és zenével fogadták mindannyian, és az összes állatával bevezette a király az udvarába. Sem a király, sem a királylány nem tudta, hogy ez nem az idősebb, hanem a fiatalabb testvér.
Amint leszállt az este, a királylány bevezette a szobába lefeküdni az ifjút, aki az ablakon át meglátta a hegyekben a fényt és kérdi, hogy mi világít ott. A királylány mondja neki:
– Megint ugyanazt kérdezed? Nem mondom meg neked, mert megint elszöksz tőlem.
Most arra gondolt a legény, hogy nem oda ment-e el a bátyja, ezért makacsul kérdezgette, hogy mi van ott. Legalább párszor fel kellett tennie a kérdést, míg a királylány kedvetlenül megmondta, hogy ott él egy boszorkány, aki a seprűjével megállította a napot. Ezután lefeküdtek aludni, de a legény a kardját maga és a királylány közé tette. A királylány ezt gondolja: „Mi történt vele? Olyan jó volt korábban.” Mihelyt csak elaludt a királylány, a legény azonnal felkelt, magához vette az állatait és elment a hegyekbe, ahol a boszorkány élt. Ott egy kis kunyhót talált, és benne egy vénasszonyt. Azonnal rátámadt: