Harminchatszín-ruhájú
– Köszönöm az ajánlatot, kedves óriás, de szerződésem a királyi palotához köt. A palota istállójába kell visszahajtanom minden este a teheneket, és ott kell vigyáznom rájuk éjszaka is – hárította el Harminchatszín-Ruhájú az ajánlatot. – De azért ha lesz szabadnapom, meglátogatlak.
Harmadnap is kihajtotta a teheneket; most a folyón túlra egy szép rétre. Alig kezdték a tehenek a dús füvet harapdálni, megjelent egy harmadik óriás, és rádörrent a tehénpásztorra:
– Hé! Ki engedte meg, hogy az én legelőmre tereld az állatokat?
– Ne haragudj, kedves óriás, de nem tudtam, hogy ez a te legelőd. Ha tudtam volna, nem hajtottam volna ide az állatokat – mentegetőzött a fiú udvariasan.