Harminchatszín-ruhájú
– Csak egy bolond fickó – felelte az egyik őr.
– Harminchat színű ruhája volt – tette hozzá a másik.
– Hű, a mindenit! Az csak a királyfi lehetett! – kiáltott föl a király. – Biztos álruhát öltött, hogy kiszökhessen.
Tüstént lovasokat futtatott szerte a városból kivezető utakra, de sehol sem bukkantak a királyfi nyomára. Túl volt az már ungon-berken, meg aztán ösvényeken járt, nem országúton.
Búsult nagyon a király, a királyné meg majdnem meghalt bánatában. De nem volt mit tenni.
A királyfi meg ment, mendegélt, hegyen-völgyön által, egyszer csak ott találta magát a másik király városában. Nem teketóriázott sokat: elszegődött a királyhoz tehénpásztornak.