Harminchatszín-ruhájú
Az is szívesen fogadta.
Beterelték az állatokat az istállóba, ők meg vacsorához ültek. Vacsora közben Harminchatszín-Ruhájú így kezdte a beszélgetést:
– Tudod, kedves óriás, hogy holnap is gyűrűdobó verseny lesz a királyi udvarban?
– Hallottam róla. És te indulsz-e a versenyen? – kérdezte az óriás.
– Nem indulhatok, mert nincs megfelelő felszerelésem.
– Azon ne búsulj – vigasztalta az óriás. – Majd én felszerellek.
Harminchatszín-Ruhájú megköszönte szépen, és azzal lefeküdtek, mert már későre járt az idő.
Másnap reggel Harminchatszín-Ruhájú fehér lovagi öltözetet, fehér pálcát és egy szép fehér kancát kapott az óriástól. Ebéd után lóra pattant, és elvágtatott a királyi udvarba, ahol éppen kezdődött a verseny. Harminchatszín-Ruhájú ezt is megnyerte, és éppúgy elvágtatott, mint amikor feketében meg pirosban vett részt a versenyen. De a király most megmérgelődött, és utána hajította a dárdáját. Eltalálta a combját, a hegye bele is tört, de azért sikerült Harminchatszín-Ruhájúnak elvágtatnia. A harmadik óriásnál átöltözött, megköszönt szépen mindent, és hazahajtotta a teheneket.