Harminchatszín-ruhájú
– Köszönöm az ajánlatodat, kedves óriás, de este sohasem érek rá. Majd egyszer, valamelyik szabadnapomon meglátogatlak.
A tehénpásztor másnap megint fölfedezett egy szép legelőt a domb mögött. Odahajtotta az állatait, de alig kezdtek legelni a tehenek, megjelent egy másik óriás, és rámordult a tehénpásztorra:
– Te Harminchatszín-Ruhájú! Hogyan merted ide terelni a teheneidet?
– Ne haragudj, kedves óriás. Nem tudtam, hogy ez a szép rét a tied. Mindjárt továbbterelem a teheneket – mondta udvariasan a Harminchatszín-Ruhájú.
– Na, nem bánom. Csak legeltess tovább – enyhült meg az óriás az udvarias hangra. – Aztán nem volna kedved hozzám költözni? Kényelmesen ellakhatnál nálam.