Az őzike
Amint mentek, mendegéltek világtalan világra, járatlan, járt utakon, egyszer a kis fiu megszomjazott. Azt mondja a kis lyánynak:
– Jaj édes kis testvérem be ihatnám!
– Elég baj az édes kis testvérem, de majd csak találunk valahol egy kis vizet, akkor aztán ihatsz.
Csak mentek, mendegéltek aztán tovább, egyszer előtaláltak egy farkasnyomot tele vizzel. Nagyon megörült a kis fiu.
– Édes kis testvérem, iszom én ebből a vizből.
– Ne igyál édes kis testvérem, mert majd farkassá változol.
A kis fiu szót fogadott, nem ivott.
Megint mentek, mendegéltek, megint találtak egy rókanyomot, az is tele volt vizzel. Megint megörült a kis fiu: