Az őzike
A király mindjárt megkegyelmezett az őzikének, azután behítta a kocsisát:
– No Pista, te nekem mindig hű szolgám voltál, megtennél-e kedvemért egyet?
– Meg én felséges király gazdám. Hát mi lenne az?
– Csak az, hogy mikor behozzák a vacsorát, rántsd le az abroszt, ezért meglehet, a képedre mászik a gazdasszony, de te, avval ne gondolj.
Megigérte a kocsis, de meg is tette. Mikor fel volt terítve minden, csak ember kellett volna hozzá, aki meg egye, Pista se kérd, se hall, neki megy az asztalnak, mint a kinek elment a sütni valója, – lerántja az abroszt ételestül, mindenestül. A gazdasszony imhogy ki nem csikarta a két szemét, ugy neki ment, de Pista avval nem gondolt.