Az aranyhajú herczegkisasszony
Amint meglátta a szép herczegkisasszony, hogy megy a király feléje, megijedt nagyon, futásnak eredt, mert azt gondolta, hogy megint olyan kegyetlenséget akar rajta elkövetni, de a király elkezdett neki könyörögni.
– Várj meg szívem szép szerelme, ne szaladj tőlem, csak egy szóra, csak egy szempillantásra várj meg, azután ha nem szeretsz, nem bánom ha itt hagysz is, csak egy szót szólhassak hozzád, csak egyszer tekinthessek a két szép szemed közé!
Olyan szépen beszélt a király, hogy hitt neki a herczegkisasszony, – megvárta. A király megölelte, megcsókolta:
– Valld meg szivem szép szerelme, hogy te az én menyasszonyom voltál, mert akárhogy mint szakitott el az isten tőlem, ismerlek, te nem lehetsz más.