Andrius

Olvasási idő: 5 Perc

– Hogyan szánthassak ott sokat! A kutya rohant át a réten, én is a nyomában: egyik helyen neki az ekével, de egyszerre csak eltűnt, hol volt, hol nincs, kifárasztottam az ökröket és magam is kimerültem.

Ekkor az úr ezt mondta:

– Ej, Andrius, milyen ostoba vagy! A kutya előbb kiszaladt a kapun, a kerítésen túlra, neked azt a földet kellett volna felszántanod, nem kellett volna nézned, hogy merre futkos egész nap.

– Gazduram, most haragszol?

– Nem – felelte az -, nem haragszom, csak így mondom magamban.

– Hová tegyem az ökröket? – kérdezte Andrius.

– Oda, ahová lefekszik a kutya – felelte a gazda.

Andrius kiment, elvezetni az ökröket, hát látta, hogy a kutya bemászott a hombár alá. Akkor ő levágta az ökröket, feldarabolta és betette azokat a hombár alá. Hazament, és a gazda meg­kérdezte: