Andrius
Olvasási idő: 5 Perc
Egyszer az úr megy az úton és találkozik egy emberrel. Megkérdezi:
– Ember, hová mész?
– Megyek munkát keresni. Hát te, uram, hová mész?
– Cselédet felfogadni.
– Fogadjál fel engem!
– Rendben van – felelte az úr, és megállapodott az emberrel a bérben, majd ismét kérdezi:
– Mi a neved?
– Andrius – felelte a legény.
– De én Andriust nem akarok – mondta az úr. – Váljunk el!
No, el is váltak. A legény körbeszaladta a dombot, elkerülte az urat, és ment tovább. Az úr összetalálkozott vele és megkérdezte:
– Hová mész, ember?
– Megyek munkát keresni. Hát te, uram, hová mész?
– Cselédet felfogadni.
– Akkor fogadj fel engem! – ajánlkozott a legény.
– Rendben van – felelte az úr, és megállapodott az emberrel a bérben, majd ismét kérdezi:
– Mi a neved?
– Andrius – felelte a legény.
– De én Andriust nem akarok – mondta az úr. – Váljunk el!
Az ember egyenesen átgázolt a folyón, az úr pedig a hídon ment át. A legény átért, és ment tovább. Találkozott vele az úr, és megkérdezte:
– Ember, hová mégy?
– Megyek munkát keresni. Hát te, uram, hová mégy?
– Cselédet felfogadni.
– Fogadj fel engem!
– Rendben – mondta az úr. Megegyeztek a fizetségben is, de az úr ekkor megkérdezte:
– Mi a neved?
– Andrius.
– De én Andriust nem akarok – mondta az úr. – Mi történt ma: már a harmadik emberrel találkozom, de mindegyiknek Andrius a neve.
– Uram, hát nem tudod, hogy most minden embert Andriusnak neveznek?
– Nem lehet – mondta az úr.
– Uram, ha nem hiszed, menj el vasárnap a templomba és az úrfelmutatáskor, amikor mindenki csendben imádkozik, az orgona mellől kiálts fel: „Andrius!”. Majd meglátod, hogy mindenki odafordul, ami azt jelenti, hogy mindegyik neve Andrius.
– Jól van – mondta az úr. – Ha igazad van, felfogadlak.
Vasárnap az úr elment a templomba, felment az emelvényre, és amikor mindenki hallgatott, felkiáltott:
– Andrius!
Azon nyomban mindenki megfordult. Az úr kiment a templomból és így szólt a legényhez:
– Most már tudom, hogy mindenkit Andriusnak hívnak. Igazad van. Felfogadlak szolgámnak. Mennyi bért akarsz?
– Állapodjunk meg így: egyikünk se haragudjon. Ha te, uram, megharagszol, az egész portát nekem adod, ha én haragszom meg – akkor semmit sem kell fizetned.
Meg is állapodtak. Hazamentek, Andrius mindjárt meg is kérdezte az urat:
– Mit kell csinálnom, gazduram?
– Eredj szántani – mondta az úr.
– Hol kell szántanom? – kérdezte a legény.
– Ahol a kutya fog szaladni, ott szántsál – mondta az úr.
Befogta Andrius az ökröket, és nézi, hogy merre szalad a kutya. Az kiszaladt a kapun, és át a mezőn. Andrius követi őt az ökrökkel. Este hazahajtotta az ökröket.
– No, Andrius, sokat szántottál? – kérdezte a gazda.
