Andrius

Olvasási idő: 5 Perc Egyszer az úr megy az úton és találkozik egy emberrel. Megkérdezi:

– Ember, hová mész?

– Megyek munkát keresni. Hát te, uram, hová mész?

– Cselédet felfogadni.

– Fogadjál fel engem!

– Rendben van – felelte az úr, és megállapodott az emberrel a bérben, majd ismét kérdezi:

– Mi a neved?

– Andrius – felelte a legény.

– De én Andriust nem akarok – mondta az úr. – Váljunk el!

No, el is váltak. A legény körbeszaladta a dombot, elkerülte az urat, és ment tovább. Az úr össze­találkozott vele és megkérdezte:

– Hová mész, ember?

– Megyek munkát keresni. Hát te, uram, hová mész?

– Cselédet felfogadni.

– Akkor fogadj fel engem! – ajánlkozott a legény.

– Rendben van – felelte az úr, és megállapodott az emberrel a bérben, majd ismét kérdezi:

– Mi a neved?

– Andrius – felelte a legény.

– De én Andriust nem akarok – mondta az úr. – Váljunk el!

Az ember egyenesen átgázolt a folyón, az úr pedig a hídon ment át. A legény átért, és ment tovább. Találkozott vele az úr, és megkérdezte:

– Ember, hová mégy?

– Megyek munkát keresni. Hát te, uram, hová mégy?

– Cselédet felfogadni.

– Fogadj fel engem!

– Rendben – mondta az úr. Megegyeztek a fizetségben is, de az úr ekkor megkérdezte:

– Mi a neved?

– Andrius.

– De én Andriust nem akarok – mondta az úr. – Mi történt ma: már a harmadik emberrel talál­kozom, de mindegyiknek Andrius a neve.

– Uram, hát nem tudod, hogy most minden embert Andriusnak neveznek?

– Nem lehet – mondta az úr.

– Uram, ha nem hiszed, menj el vasárnap a templomba és az úrfelmutatáskor, amikor minden­ki csendben imádkozik, az orgona mellől kiálts fel: „Andrius!”. Majd meglátod, hogy min­den­ki odafordul, ami azt jelenti, hogy mindegyik neve Andrius.

– Jól van – mondta az úr. – Ha igazad van, felfogadlak.

Vasárnap az úr elment a templomba, felment az emelvényre, és amikor mindenki hallgatott, felkiáltott:

– Andrius!

Azon nyomban mindenki megfordult. Az úr kiment a templomból és így szólt a legényhez:

– Most már tudom, hogy mindenkit Andriusnak hívnak. Igazad van. Felfogadlak szolgámnak. Mennyi bért akarsz?

– Állapodjunk meg így: egyikünk se haragudjon. Ha te, uram, megharagszol, az egész portát nekem adod, ha én haragszom meg – akkor semmit sem kell fizetned.

Meg is állapodtak. Hazamentek, Andrius mindjárt meg is kérdezte az urat:

– Mit kell csinálnom, gazduram?

– Eredj szántani – mondta az úr.

– Hol kell szántanom? – kérdezte a legény.

– Ahol a kutya fog szaladni, ott szántsál – mondta az úr.

Befogta Andrius az ökröket, és nézi, hogy merre szalad a kutya. Az kiszaladt a kapun, és át a mezőn. Andrius követi őt az ökrökkel. Este hazahajtotta az ökröket.

– No, Andrius, sokat szántottál? – kérdezte a gazda.