Andrius
– Hogyhogy nincs? Hiszen itt vagyok.
Megijedt az úr, futkosni kezdett a parton, szidja Andriust, aki így szólt:
– Talán haragszol, gazduram?
– Most már tényleg haragszom.
– No, akkor a portád az enyém!
– Tudod, Andrius, verekedjünk meg! A győztesé lesz a porta.
– Jól van – felelte Andrius.
Az úr fogott egy szuronyt, Andrius pedig a hosszú nyelű favillát ragadta meg, és kimentek, hogy megverekedjenek. Az egyik a kerítés egyik, a másik a másik oldalán állt meg. A villának hosszú a nyele, ezért Andrius messze volt, és a gazda nem érte el. Andrius ezért így szólt:
– Uram, te engem nem érsz el, mert a te fegyvered rövid, az enyém meg hosszú, így én téged elérlek. Mert mi egész idő alatt szépen éltünk együtt, nem haragudtunk egymásra, lenne egy javaslatom: ha akarod, cseréljünk fegyvereket.