Andrius
– Andrius, menjünk el a tengerpartra – arra gondolt, hogy a vízbe fojtja Andriust.
Rendben is volt, elment a gazda a feleségével és Andriussal a tengerpartra. Ráparancsolt Andriusra, hogy feküdjön a partra, a feleségét középre fektette, ő pedig a másik oldalra feküdt. Le is feküdtek, a gazda a feleségével elaludt. Akkor Andrius felkelt, a nőt arrébb lökte a tengerhez közelebb, maga pedig középre feküdt. Felébredt az álomittas gazda és a feleségét belelökte a vízbe: azt gondolta, hogy Andrius az, és így szólt:
– Asszony, asszony, kelj fel! Megszabadultunk Andriustól. Ő már nincs.
De ekkor megszólalt Andrius: