Az üres porta

Olvasási idő: 4 Perc Hol volt, hol nem volt, ért egyszer egy öregember, meg egy öregasszony. A férfinek volt egy kutyája, a nőnek pedig egy kakasa. Ő ketten gyakran beszélgettek arról, hogy melyik állatra van nagyobb szükség, melyik hasznosabb.

– A kutya őrzi a házat – mondta az öregember. – Maga keres csontot magának. De a te kakasod annyi szemet felcsipeget, és még csak tojást sem tojik.

Megharagudott az öregasszony a kakasra és elkergette:

– Te gazember, még csak tojást sem tojsz, de annyi szemet felzabálsz!

Elment a kakas. Dalolva lépdelt az erdőben. Találkozott a farkassal:

– Farkas, farkas, mássz be a farkamba!

A farkas bemászott. Mennek tovább, amikor találkoztak a medvével:

– Medve, medve, másszál be a farkamba!

A medve is bemászott. Mennek tovább, amikor találkoztak a rókával:

– Róka, róka, másszál be a farkamba!

A róka is bemászott. Mentek, mentek tovább, és elért a kakas egy nagy portához. Felrepült a kerítésre és kukorékolt:

– Kukurikú, kukurikú, üres ez a porta.   Kukurikú, feldúlom én ezt a portát!

A gazda megijedt hallva a kakast, megharagudott, és ráparancsolt a szolgákra, hogy dobják be a baromfiudvarra a tyúkok közé: hadd csípjék agyon a kakasok! Amikor bedobták a kakast a baromfik közé, a tyúkok azonnal kiabálni kezdtek, hogy itt van egy idegen kakas, és a kakasok csipkedni kezdték. A kakas csak így szólt:

– Róka, róka, mássz ki a farkamból!

A róka azonnal kimászott, széttépte az összes tyúkot és kakast, felfalta őket, a kerítésből kitépett egy lécet és visszafutott az erdőbe. Reggel az úr mondta a szolgáinak:

– Eredjetek, dobjátok ki az agyoncsipkedett kakast, mert még bűzleni fog!

A szolgák épp csak kinyitották az ajtót, amikor a kakas, huss, huss, a fejük fölött ki is repült. Felszállt a kerítésre és megint kukorékolt:

– Kukurikú, kukurikú, üres ez a porta,   Kukurikú, feldúlom én ezt a portát.

Az úr most azt parancsolta, hogy a kakast a tehenek közé dobják, azok talán agyonöklelik. A szolgák elkapták a kakast, behajították a tehénistállóba. A tehenek csak feléje tartották a szarvukat, a kakas megszólalt:

– Medve, medve, gyere elő a farkamból.

A medve előjött, és széttépett minden tehenet. Reggel az úr ráparancsolt a szolgákra, hogy dobják ki az istállóból a döglött kakast. Mihelyt csak kinyitották a szolgák az ajtót, a kakas azonnal kirepült az istállóból. A szolgák látják, hogy mindegyik tehén szétmarcangolva fekszik. „Miféle kakas ez? – csodálkoztak a szolgák -, a tyúkokat széttépte, a teheneket szét­mar­cangolta.” Beszaladtak az úrhoz, elmondták neki. Az úr nem hisz nekik, talán csak be akar­ják csapni. Elment maga is megnézni. Igaz, mindegyik tehén élettelenül hever, szét­marcan­golva. Megijedt az úr, a kakas pedig felszállt a kerítésre és így énekelt:

– Kukurikú, kukurikú, üres ez a porta,   Kukurikú, feldúlom én ezt a portát.

Az úr megparancsolta, hogy dobják be a kakast a lovak közé, hogy tapossák agyon. A szolgák kergették, kergették a kakast egész nap, csak este sikerült elkapniuk, és bedobták a lóistállóba. A lovak prüszkölnek, patáikkal rugdalóznak, ugrálnak. A kakas meg ekkor így szólt: