Agárdi
– Jöhet a többi, ami még van! – kiáltotta Agárdi.
Hozták a finom szabógallért (derelyeféle), tele túróval, jól beszórva zsíros tepertővel.
– Úristen! – a cigányok csak sopánkodtak.
Agárdi hagyta, hadd rakják tele az ingük derekát tésztával, azok meg csak pislogtak:
– Jó lesz a rajkóknak!
– Na, hé, jóllaktatok-e? – kérdi Agárdi.
– Jóllaktunk, instáljuk, elég volt nagyon is!
– Ne hálálkodjatok! Hátravan még a kancsó bor, igyatok. Ha meg ittatok, táncoljatok, szeretem, ha jókedve van az embereimnek.
Ott várakozott három zenész, azok rároppantottak, emezeknek meg táncolni kellett, hullott a gelebükből (kebel) a szabógallér. Agárdi meg lekapott a szegről egy karikást.