Agárdi
– Akartok-e dolgozni, morék?
– Hogyne akarnánk, instálom (kérem szépen)! – válaszolták a cigányok.
– Aztán értitek-e az aratást?
– Voltunk mi már ilyen munkában, instálom! – állították a cigányok.
– Na, jól van. Egy napra kaptok egy forint ötven krajcárt meg kosztot. Üljetek fel a szekérre, szombaton visszahozlak benneteket!
A Miklós utcában volt Agárdinak két háza egymás mellett. Mondja a cselédeknek, hogy még négy embernek pakoljanak élelmet a kocsira, enni is adjanak nekik, mert viszi a tanyára őket. Ha ettek, indulhatnak.
A tanyán rég dolgoztak már az emberek, a cigányok is hozzáfogtak ímmel-ámmal, inkább az árnyékot meg a kutat keresték. Agárdi bő gatyában, fél szemmel figyelte őket, mondta is magában: