A várőr és okos leánya
Mikor aztán a vár apró szobácskájában voltak, az asszony kiemelte a ládából a királyt, szép, tiszta, frissen vetett ágyba fektette, ő maga pedig odaült melléje, és egész éjszaka le nem hunyta a szemét, ott őrködött, és közben kötögetett, a király pedig másnap késő délig aludt, és édeset álmodott.
Egyszer csak felébredt, és tágra nyílt szemmel tekintett maga köré:
– Ejnye, teringettét, hát hol vagyok?
– Nálam, kincsem.
Akkor aztán a várőr leánya elmesélte, hogy nem tett mást, csupán élt a király kegyével, s mivel az egész palotában nem volt számára semmi olyan kedves, mint a király személye, hát őt hozta el magával.