A várőr és okos leánya
A királyné estig minden előkészületet megtett a távozásra. Mikor azután utoljára együtt ültek az asztalnál, és elköltötték vacsorájukat, így szólt az urához:
– Hadd koccintsak veled még egyszer, utoljára, az egészségedre!
Közben anélkül, hogy a férje valamit is észrevett volna, elcserélte a serlegeket, mert abban, amit így a királynak adott, álomital volt. A király szívesen koccintott vele, kiürítette poharát, és rövid idő múlva tartós, mély álomba merült. A királyné pedig egy ládába fektette, és elvitette apjához, a várőrhöz. Aztán maga is utána ment, s nem vitt egyebet magával, csak a kötését.