A várőr és okos leánya
A királyné erre nevetve mondta:
– A férjem majd igazságot tesz köztetek, ha hazajön. Most éppen kint van a vetések közt, és halakra vadászik.
Az ökrös szekér gazdája nagyot nevetett ezt hallván, és azt mondta:
– Hogyan vadászhat valaki halakra a búzatáblában?
– Ugyanúgy – felelte a királyné -, mint ahogy egy ökrös szekér csikót ellhet!
Most értette csak meg az ember, hogy milyen ostobaságot állított, és szégyenkezve elkullogott, elismervén, hogy ellenlábasának volt igaza.
Mikor azonban a király hazatért a vadászatról, és megtudta a történteket, így szólt a feleségéhez:
– Bármennyire fáj is nekem, most már el kell, hogy kergesselek, mert megszegted az ígéretedet. Egy kegyet azonban még megadok neked: csomagold be azt, ami szívednek legkedvesebb a palotában, és azt magaddal viheted. De napfelkelte előtt el kell tűnnöd innen!