A várőr és okos leánya
– Sose szomorkodj, édesapám, eleget teszek én király uram óhajának!
Azzal először is elővett két levesestányért, és közibük zárt két aprócska élő darazsat. Aztán levetette a ruháját, és egy halászhálót tekert maga köré. Aztán kiment a tányérokkal kezében az udvarra, kivezette az istállóból a kecskebakot az útra, ráállította a keréknyomra, egyik lábát feltette a kecskebak hátára, a másikkal pedig a kecske lábai között a keréknyomba lépett.
Mikor ezt a király meglátta, így szólt:
– Ejnye, adta-teremtette! Ez aztán valóban érti a dolgát!
Most már nagyon kíváncsi volt az ajándékra, amelyre azt mondta, hogy legyen is, meg nem is. Azzal felemelte hát az egyik tányért, és a két darázs nyomban elrepült, úgyhogy az ajándék valóban nem volt többé ajándék.