A ravasz nyulacska

Olvasási idő: 7 Perc

A nyulacska most egy csöppet sem sértődött meg.

– Jó napot, jaguár! – köszönt szép illedelmesen. – A róka a padláson van, morzsolja a kukoricát, amivel adósod.

És még mielőtt a jaguár elhatározta volna magát, hogy leüljön-e, és úgy várja be a rókát, a nyulacska így kedveskedett:

– Nem akarsz reggelizni? Nem volna kedved egy pumát megenni?

– Hol az a puma? Ide vele! – mondta a dölyfös jaguár.

– Ott lapul a prémtakaró alatt – mondta a nyulacska; a jaguár meg ugrott egyet, félrerántotta a prémtakarót, s egykettőre fölfalta a pumát.

– Ízlett? – kérdezte a nyulacska udvariasan.

– Jóllaktam – mondta szárazon a jaguár, s letelepedett a kunyhó közepén, hogy ott várja meg a rókát. Úgy elterpeszkedett, hogy a nyulacskának már nem jutott hely, kiállt hát az ajtó elé.