A ravasz nyulacska
– Jó napot! – válaszolt a nyulacska kicsit sértődötten, mert a puma hangja meglehetősen barátságtalan volt. – A róka fönt van a padláson, kukoricát morzsol. Hiszen téged illet az egész termés, nem?
– Persze hogy engem illet! – mondta a puma dölyfösen, és se szó, se beszéd, letelepedett, hogy megvárja a rókát. A nyulacska sértődötten, szó nélkül ült mellette. Kis idő múlva udvariasan mégis megkérdezte:
– Reggeliztél már, puma? Nem volna kedved várakozás közben megenni egy prérifarkast?
– Hol az a prérifarkas? – kiáltott föl mohón a puma, s megnyalta a szája szélét.
– A kertben. Betettem a gödörbe, gondoltam, jó lesz majd neked – mondta a nyulacska készségesen. A pumának azonban esze ágában sem volt egy köszönőszót is mondani, fölpattant, a kertben termett, aztán a gödörhöz ugrott, s nyomban fölfalta a prérifarkast.