A ravasz nyulacska

Olvasási idő: 7 Perc Volt egyszer egy róka. Volt annak a rókának egy darab földecskéje, kukorica termett rajta. A róka éjjel-nappal őrizte a kukoricáját, s aztán, még mielőtt beérett volna, eladta. Aztán újra meg újra eladta a lábon álló kukoricát, eladta az erdő minden állatának. Mikor végre beérett a kukorica, a róka letördelte, hazavitte, hogy majd a hátsó pitvarban megszárítja. De ekkor már szánta-bánta, hogy a kukoricáját annyiszor eladta, szerette volna megtartani az egészet, csakhogy nem tudta, mit füllentsen azoknak az állatoknak, akik megvették tőle. Ahogy törte a fejét, arra jött a nyulacska.

– Jó napot, róka! – mondta udvariasan. – Mit csinálsz?

– Nem csinálok én semmit – mondta a róka. – Nem csinálok semmit, csak gondolkozom, mitévő legyek. Mert tudod, eladtam a kukoricámat, de még hányszor eladtam! De ez már régen volt, azóta meggondoltam a dolgot, szeretném magamnak megtartani a kukoricát. De mit csináljak azokkal, akik megvették?

– Ha feleségül veszel engem, megszabadítalak tőlük – mondta a nyulacska.

A róka nyomban feleségül vette a nyulacskát. A nyulacska leült a ház elé, a róka meg fölment a padlásra, és elkezdte morzsolni a kukoricát.

Megérkezett a svábbogár.

– Jó napot, nyulacska!

– Jó napot, svábbogár!

– Hol van a róka? – kérdezte a svábbogár.

– Fönt van a padláson, morzsolja a kukoricát, amivel tartozik neked.

– Igazán?

– Addig is kerülj beljebb – mondta a nyulacska.

Alighogy a svábbogár belépett, közeledett a tyúk.

– Jön a tyúk! – mondta a nyulacska. – Nem félsz, hogy megesz téged, ha itt talál?

– Jaj! – rémült meg a svábbogár. – Egész biztos, hogy bekap, ha meglát!

– Bújj hát el! – kiáltott rá a nyulacska. – Bújj el a tehénlepénybe!

A svábbogár megfogadta a nyulacska tanácsát. Alighogy elbújt, belépett a tyúk, és köszönt:

– Jó napot, nyulacska!

– Jó napot! – válaszolt a nyulacska.

– Hol van a róka? – kérdezte a tyúk.

– Fent ül a padláson, és morzsolja a kukoricát, amivel tartozik neked – válaszolt a nyulacska.

– Igazán?

– Kerülj beljebb – mondta a nyulacska. – Nem akarnál közben megenni egy svábbogarat?

– Szívesen – mondta a tyúk. – Hol az a svábbogár?

– A tehénlepény alatt. Keresd csak meg!

A tyúk kereste, meg is találta, be is kapta, le is nyelte a svábbogarat.

– Ízlett? – kérdezte a nyulacska barátságosan.

– Ízlett bizony! Pompás lakoma volt – mondta a tyúk, s leült a nyulacska mellé, hogy megvárja a rókát.

Kis idő múlva megszólalt a nyulacska:

– Nézd csak! Jön a prérifarkas! Nem fal az föl téged, ha itt talál?

– Dehogynem fal föl! – jajgatott a tyúk, s rémülten csapkodott a szárnyaival. – Valahányszor meglát, mindig fölfal!

– Bújj el gyorsan! – kiáltott rá a nyulacska. – Nézd, ott a sarokban jó magas a fű!

Rohant a tyúk, elbújt a magas fűben, s alighogy lekuporodott, belépett a prérifarkas.

– Jó napot!