A prérifarkas és a feketerigók
Ahogy betűzték az utolsó tollat is, a rigók meg a prérifarkas ismét a dombtetőre mentek. Csivitelve szökdécseltek le a domb tövébe, s onnan fölröppentek: középen szállt a prérifarkas. Egyre magasabban köröztek a domb fölött, de a prérifarkasnak már semmi sem volt elég, még magasabbra, egyre magasabbra akart szállni. Az utolsó kör után valamennyien lecsaptak a tó tükrére, aztán a tóparti sziklára telepedtek.
– No látjátok, éppen olyan jól tudok röpülni, mint ti – mondta a prérifarkas, és faroktollaival farkas módján csapkodott.
– Valóban, egész jól ment – mondták a rigók. – Nem volna kedved még egyszer fölszállni?