A prérifarkas és a feketerigók
Jót nevettek a madarak, de a vezérrigó így szólt:
– Miért is ne tarthatnál velünk?
– Lefelé ugrálni a domboldalról meg énekelni már tudok mondta a prérifarkas -, de ha ti közben fölröppentek a levegőbe, én továbbra is itt csücsülhetek a domb tövében, a farkammal csapkodhatom a földet, és legföljebb még egyet énekelhetek, míg ti szárnyaitokkal hasítjátok a levegőt.
– Talán mégis ki tudunk okoskodni valamit, hogy te is velünk szállhass – mondta a vezérrigó.
– Igazán? – rikkantott boldogan a prérifarkas. – Kérlek szépen, kérlek, kedves rigó, intézd úgy, hogy én is veletek szállhassak! Gondold csak meg: a földkerekén én lennék a legelső prérifarkas, aki repülni tud!