A néni meséje szelídített verebéről, a kis mitugrászról
Rendkívül csúnyának találtuk a verébfiókákat és már nem is örültünk nekik, de azért időnként odamentünk, hogy megnézzük, mit csinálnak. Az anya gyakran elrepült táplálékért és mikor visszatért, a fiókák csipogva tátották ki sárga csőrüket, s anyjuk odanyújtotta nekik az apró kukacokat.
Egy hét alatt a fiókák megnőttek és megtollasodtak; most már szebbek voltak, ettől kezdve megint gyakrabban nézegettük őket. Egy reggel, mikor odamentünk az ablakhoz, hogy megnézzük verebeinket, hát látjuk, hogy az anyaveréb holtan fekszik a zsalu alatt. Éjszakára, úgy látszik, a zsalun telepedett meg és ott elaludt; mikor azután reggel kinyitottuk a zsalukat, agyonnyomtuk.