A fűzfavessző
Húsvétkor kiment a paraszt, hogy megnézze, felengedett-e már a föld?
Kiballagott a veteményesbe, és megpróbált beverni egy karót a földbe. A talaj engedett. A paraszt ekkor az erdőbe ment. Az erdőben a fűzfabokrokon már duzzadoztak a rügyek. Gondolja a paraszt: “Körülültetem a veteményest fűzfavesszővel – jó lesz kerítésnek!” Fogta a fejszéjét, lemetszett tíz fűzfaágat, elvékonyította a vastag végüket és leszúrta a vesszőket a földbe.
A felső végén valamennyi fűzfavessző lombosodni kezdett, lent pedig a föld alatt ugyancsak friss hajtásokat eresztettek gyökér helyett; egyes vesszők azután meggyökeresedtek a földbe, némelyik azonban nem tudott jól megkapaszkodni gyökereivel, elfonnyadt és kidőlt.