A negyven királyfi és a hétfejű sárkány
«Hát a szultán-kisasszony?» kérdi a királyfi. «A pádisá kertjében a kis palotája, ki se mer onnan szegény mozdulni.»
Másnap megy a királyfi a pádisá kertje elé és kéri a kertészt, fogadja meg inasának. Addig könyörög neki a fiu, hogy megszánakozik rajta a kertész. «Egyéb dolgod se lesz – mondja neki – csak a virágokat fogod megöntözgetni.»
Meglátja a szultán-kisasszony a fiut, ablakához hivja és kérdi tőle, hogyan tudott eljutni ebbe az országba. Elmondja a fiu, hogy neki is pádisá az apja, hogy Csampalakkal viaskodott az uton, és megigérte, hogy elviszi neki a szultán-kisasszonyt. «De sose ijedj meg – mondja neki a királyfi – nagyobb az én szerelmem, mint azé a sárkányé, és ha eljössz velem, tudom én a módját, hogy hogy pusztítsam el.»