A negyven királyfi és a hétfejű sárkány
Megint ráül a táltosra és hunyd be a szemed, nyisd ki a szemed, ott vannak Csampalak palotája előtt. A palota kapujánál megölik még a második galambot is, és amint bemegy a fiu a sárkányhoz, hát ott fekszik a szörnyeteg nagy tehetetlenül, jártányi erő sincs már benne. Látja a királyfi kezében a galambot, rimánkodik neki, hadd símogathassa meg utoljára, mielőtt meghalna. Megesik rajta a fiu szive, és amint nyujtaná oda neki, oda szalad a szultán-kisasszony, kikapja kezéből a galambot és megöli. Ott kimúlt a sárkány előttük. «Szerencséd – mondja a táltos – hogy nem adtad oda a galambot, uj élet szállt volna belé, ha megfogja.» Ezzel eltünik a zabola is, a táltos is.