A nagy fa
Az ácsfiú nagy szomorúan állt a mezőn, és az aranyménesből kifogta a legfutósabb lovat.
Harmadszor is felültette a lányt a lóra, s elvágtatott vele.
El sem indultak, máris rákezdi a sárkány lova az ordítást.
Jön ki a sárkány.
– Kutyák egyék meg a húsod! Hollók igyák meg a véred! Nincs mit egyél, nincs mit igyál?!
– Van mit egyek, van mit igyak, de viszik a szép gazdasszonyomat!
– Ha még három mázsa liszt pogácsáját megeszem, utolérjük?
– Utol!
– Ha még három mázsa dohányt elpipálok, utolérjük?
– Utol!
Mikor ezeket mind megcselekedte, felült a lovára, az meg alig ugrott hármat, utolérte őket.
– Na, te ácsfiú, megfogtalak, látod, harmadszor is! De mert te engedtél ki, nem bántalak. Többé a szemem elé ne kerülj!