A nagy fa

Olvasási idő: 6 Perc Egyszer volt egy király. Annak az udvarán volt egy fa, de olyan magas, hogy a gyümölcsét még sosem látta. Kihirdette, hogy ha valaki hozna le belőle, neki adná a lányát feleségül.

Jelentkezett máris egy ácsfiú.

Adtak neki egyheti élelmet meg két fejszét, ő meg elindult fel a fára.

Mikor elérte az első gallyat, talált rajta egy falut, a szélső házban egy hetvenhét éves embert. Kérdi tőle:

– Mi járatban vagy?

Elmondja az ácsfiú, hogy gyümölcsöt akar szedni.

– Pihenj meg éjszakára, majd reggel továbbindulsz.

Úgy is lett. Megint kapott egyheti élelmet, mehetett felfelé.

Egy hét múlva elért egy másik gallyat, azon város volt, és a szélső házban lakott a hetvenhét éves öregember apja. Az is kérdi tőle:

– Mi járatban vagy?

Elmondja neki is, hogy gyümölcsöt akar vinni, s az azt mondja:

– Eredj be a város legközepébe, ott lakik a lányom, az majd ad neked gyümölcsöt.

De az asszony is csak azt mondta:

– Pihenj meg, jó korán felkelünk, s adok.

Reggel meg így szólt:

– Én most elmegyek a lányommal a templomba. Itt van tizenhárom szoba kulcsa, tizenkettőt addig takaríts ki. De a tizenharmadikat ki ne nyisd, akármilyen szépen kérlelnek is bentről!

Úgy is lett, az asszony a lányával el is ment a templomba, ő meg hozzáfogott takarítani. De a tizenharmadik szobából olyan szépen rimánkodtak, hogy “eresszél ki, meglásd, megszolgálom”, megszánta a síró-rívó valakit, és kinyitotta az ajtót.

De a tizenkét fejű sárkány volt odabenn, s mikor jött haza az asszony a templomból, a lányát ellopta mellőle.

Haragudott nagyon az asszony, mondta az ácsfiúnak, míg a lányát elő nem keríti, nem ad neki gyümölcsöt.

– Jól figyelj! Van kinn a mezőn három csapat ménesem, egy arany, egy ezüst, egy pedig közönséges. Amelyik lovat akarod, azt fogod ki belőle, de hazahozd a lányomat!

Ki is ment az ácsfiú, választott a közönséges ménesből lovat, vágtatott rajta a sárkány után.

A lányt a sárkány kertjében találta.

– Gyere, viszlek haza, mert érted jöttem! – mondta neki.

– Nem ér az semmit – feleli a lány -, úgyis utolérnek!

S csakugyan, mikor felültek a ló hátára, a sárkány lova ordítani kezdett.

Jön ki a sárkány.

– Hogy a kutyák egyék meg a húsod! Hollók igyák meg a véred! Nincs mit egyél, nincs mit igyál, hogy így ordítozol?!

– Van mit egyek, van mit igyak, de viszik a szép gazdasszonyomat!

– Ha még egy mázsa liszt pogácsáját megeszem, utolérjük?

– Utol! – mondja a ló. – Ha még egy mázsa dohányt elpipálok, utolérjük?

– Utol!

Ezeket mind megcselekedte, felült a lóra, az meg ugrott egyet, s utol is érte őket.

Azt mondja a sárkány az ácsfiúnak:

– Még egyszer ezt megteheted vélem, de harmadszor vége az életednek!

Az meg nagy szomorúan eleresztette a lovat, fogott másikat az ezüstménesből, vágtatott vissza a sárkány kertjéhez.

Mondja a lánynak: