A nagy fa
Úgy is lett, a birkák visszaváltoztak lóvá, ő meg felült a legöregebbre, vitte nagy büszkén őket hazafelé.
– Itt vannak a lovai, öreganyám!
– Derék fiú vagy, eredj be a házba, edd meg a vacsorát!
Ő meg megint megverte a lányokat, szidta őket:
– Kutyák, megszerettétek a lovászt!
– Jaj, dehogyis, de többet tud, mint öreganyám!
Harmadik nap estig megint elvesztek a lovak, de a legény már nem is kereste őket, megdörzsölte a holló tollát, s az is ott termett menten.
– Na, te szegény fiú! A lovakat keresed, ugye? Sose búsulj, megvannak azok! Látod az égen azt a három csillagot? Majd én felszállok, s lerúgom őket, te csak a kötőféket vesd rájuk, mind elváltozik! Az öregasszonynak meg azt mondd, nem kérsz egyebet a három napért, csak a döglött csikót a dudvából. Bármit is mond, ne hagyj neki békét, s azt se engedd, hogy a csikót megsimítsa, inkább üss a kezére!