Cigányfurfang

Olvasási idő: < 1 Perc Az egyszeri cigány elszegődött dolgozni a maga kenyerére. De nagyon lapos tarisznyával ment ki a mezőre. Nem is nagyon ártott a dolognak.

Mikor eljött a dél, a gazda tüzet rakott a bogrács alá, szalonnát aprított bele, s hozzáfogott a főzéshez, a cigány meg csak nézte, nyelte a nyálát. Egyszer csak észrevette a gazda tarisznyáját a szekéren, kicsent egy darab szalonnát belőle.

Meglátja a gazda, rákiált:

– Hé, more, az áldóját! Hiszen te a magad kenyerére szegődtél!

– Az ám – mondja a cigány -, de nem a magam szalonnájára!

A gazda hagyta, hadd lakjon jól. Hanem aztán megkérdezte tőle:

– Hát aztán hogy is hívnak téged?

– Engem úgy hívnak, hogy: ha jóllaktál, hazafelé! Gazduramat hogy hívják?

– Engem meg úgy, hogy: utána az esztekével (vasvégű bot a jószág ösztönzésére)!

A cigány megcsóválta a fejét.

– Jaj, nagyon összeillik a nevünk!

Nem is mert megszökni.

A másik cigány meg elment a templomba.

Úgy gondolta, hogy ő bizony nem húzódik hátra az oszlopok mögé, hanem középre ül, mert látni akar mindent. Így aztán beült nagy begyesen a bíró székébe.

Amint a bíró is benyitja a templomajtót, látja, hogy ott ül a cigány az ő helyén. Mit csináljon most? Bemenjen, és ott egyezkedjen vele?

Nem ment be, hanem az ajtónyílásból intett az ujjával neki, hogy menjen ki.

A cigány észrevette, de csak intett a fejével, hogy nem megy.

Mit volt mit tenni, kinn maradt a bíró, de mikor a cigány előkerült, felelősségre vonta:

– Nem tudod te, hogy mikor én így intek az ujjammal, az azt jelenti, hogy gyere ki?

– Hát bíró uram nem tudja, hogy amikor én így intek a fejemmel, az azt jelenti, hogy nem megyek?