A kopasz nyakú ölyv kalandjai
Lecsapott rá és megette.
Másnap egy mókust látott, leereszkedett mellé, megkérdezte, hogy érzi magát; mire a mókus azt felelte, hogy nagyon melege van.
– Odafönn hűvösebb van – mondta az ölyv -, nem volna kedved repülni velem egyet?
A mókus tudta, hogy a magas fák ágain fönt hűvösebb a levegő, így hát könnyen ráállt a dologra.
Mikor az ölyv úgy gondolta, eleget hűsölt már a mókus, merész ívben alázuhant a magasból, a végén pedig ismét fölfelé kanyarodott. A mókus a földre huppant, az ölyv lecsapott rá és megette.
Egy kis majom, mindezt látva, másnap, mikor az ölyv ismét körözni kezdett a vidék fölött, előbújt a lombok közül. Az ölyv leszállt mellé, és így szólt hozzá: