A denevérré változott patkány

Olvasási idő: 2 Perc

Volt egyszer egy öreg, nagyon öreg patkány. Olyan öreg volt már, hogy dolgozni sem tudott. Törte is a fejét, hogy s mint segíthetne a sorsán. “Hogy dolgozzam a mindennapiért, ahhoz már túl öreg vagyok – gondolta. – Az volna a legokosabb, ha átváltoznék valamivé. Ha mondjuk, sötétben is látnék, de engem nem látna senki, akkor még egy ideig kihúzhatnám. Csakhogy mivé változzam? Legyek svábbogár? Hát bizony nem szívesen lennék. A svábbogár belopakodik másnak az éléskamrájába, ott jól teleeszi magát; viszont pusztítja is, aki csak éri! Változzam kígyóvá? A kígyó ravasz is meg erős is, csakhogy sötétben nem lát, nincs kedvem ahhoz, hogy kígyóvá legyek. Hát akkor mi legyen belőlem? Denevér! Pompás ötlet! A denevér érett banánt eszik! A denevér édes papayát eszik! A denevérnek jó dolga van! Denevér leszek!”

A patkány, miután döntött, nekifogott, hogy denevérré változzék. Először is fölfüggeszkedett egy ágra, a fejével lefelé, ahogy a denevérek csinálják, ha aludni mennek. Csakhogy ettől nyomban csuklani kezdett.

Egy igazi denevér meghallotta a patkány csuklását, kíváncsi lett, s közelebb lopózkodott hozzá. Amint meglátta a fejjel lefelé csüngő patkányt, mérgesen megkérdezte:

– Hát te mit művelsz? Miért lógsz fejjel lefelé? Talán bizony minket majmolsz? Csúfot űzöl belőlünk?

– Nem majmolok én senkit! Nem űzök csúfot senkiből! – mondta a rémült patkány. – Csak éppen szeretnék denevérré változni!

Ahogy ezt kimondta, nyomban elvesztette a farkát, a bőre meg jobbról is, balról is kinyúlt: két szárny lett belőle.

Az igazi denevér elszállt, hogy elmesélje a többi denevérnek, mit látott.

– Láttam egy patkányt, az ágon lógott, és éppen azon igyekezett, hogy denevérré változzék. A saját szememmel láttam! De hagyjátok békén, ne zavarjátok, hadd változzék át nyugodtan!

Akkor aztán kiáltozni kezdtek a denevérek:

– Gyerünk, nézzük meg, hogyan lesz a patkányból denevér!

Valamennyien a patkány köré sereglettek, hogy lássák az átváltozást. A patkány most is fejjel lefelé lógott az ágról, a denevérek köribe függeszkedtek s figyelték.

Kis idő múlva az egyik denevér megkérdezte:

– Átváltoztál már, patkány?

– Átváltozni már átváltoztam – felelt a patkány. – Most már röpülni is szeretnék, csak hát félek.

– Ne félj! – biztatták a denevérek. – Röpülj csak! Majd meglátod, milyen szép dolog röpülni!

A patkány szerette volna megpróbálni, de nem mert elszállni, csak reszketett, egyvégtében reszketett, és lógott fejjel lefelé.

Akkor az egyik denevér így biztatta:

– Ne félj, patkány, majd én megtanítalak! Verdess csak a szárnyaiddal, verdess erősen, s nyomban röpülni fogsz!

A patkány megfogadta a tanácsot. Verdesett, csapkodott a szárnyaival, s egyszer csak elröppent az ágról. Röpült a denevérré változott patkány, röpült, mintha egész életében a repülést gyakorolta volna.

Sötét éjszakákon röpült, érett banánt evett, édes papayát evett, belekóstolt az erdő minden érett gyümölcsébe, akárcsak az igazi denevérek.

Így esett, hogy denevér lett a patkányból, s azóta is jól megy a sora.