A kopasz nyakú ölyv kalandjai
Hol volt, hol nem, a régi időkben egyszer az ölyv és a varjú együtt indultak útnak, találkoztak a rókával, az is csatlakozott hozzájuk.
Mentek, mentek, még mindig csak mentek, addig-addig, hogy nagyon megéheztek. Éppen egy kiszáradt fához értek.
– Róka koma – szólt az ölyv -, azt hiszem, te elő tudnál teremteni valami ehetőt ebből a kiszáradt fából.
A róka fölmászott, s már el is tűnt a fa odvában.
Ekkor az ölyv kezdte törmelékkel betömni az odú nyílását.
– Ölyv testvér – kiáltotta a róka -, mit csinálsz? Kezd nagyon sötét lenni idebent.
– Ó, csak lépcsőt csinálok neked – felelte az ölyv.
De odabent egyre sötétebb lett, a róka már semmit sem látott, jött hát lefelé a lyukhoz. Az ölyv elröppent.