A fürj meg a nyúl

Olvasási idő: < 1 Perc

A fürj és a nyúl élelmet keresett.

A nyúl csak szaladgált ide-oda, a fürj azonban röpült.

Így aztán érthető, hogy a fürj hamarabb talált egy területet, melyen sok érett barack, tök, dinnye, szilva és egy egész borsóföld volt.

Mindez igazán a fürjnek való eledel volt, különösen a borsó, éppen ezért nem akarta, hogy a nyúl is részesüljön a csemegéből.

Szárnyra kapott hát ismét, odaröppent a nyúl közelébe, ott lecsapódott a földre, körbe-körbe szaladgált, csapkodott a szárnyával, fetrengett a földön.

– Mi baj, fürj uram? – kérdezte a nyúl.

– Ó, nyúl úr, jobb lesz, ha azonnal kotródunk innen! – felelte a fürj fetrengve.

– Arra lefelé jártam, és találkoztam egy óriás emberrel. Félholtra vert. Nem is menekülhettem volna, ha repülni nem tudok.

Ezzel aztán sietni kezdett, majd föl is röppent egy kicsit. A nyúl követte. Így aztán elvezette a nyulat messzire, az ellenkező irányba.

Miután a fürj megszabadult a nyúltól, összeszedte fürjrokonait és barátait, és visszarepültek a gyümölcsöskertek és a borsóföld felé, és pompás lakomát csaptak.

Így járt túl a fürj a nyúl eszén.