A kopasz nyakú ölyv kalandjai
Másnap aztán visszajött.
Kedd, szerda, csütörtök,
három napja csak repülök
– énekelte a betömött odúnál.
Kedd, szerda, csütörtök,
három napja éhen döglök
– felelt vissza a róka az odúból.
Erre az ölyv így szólt magában:
– Még nem jött el az ideje – s azzal ismét elröppent. Három napig távol volt, aztán visszatért.
Péntek, szombat, vasárnap,
itt az ölyv is leszállhat
– kántálta a kiszáradt fánál.
A róka most már alig hallhatóan válaszolt:
Péntek, szombat, vasárnap,
szabadíts ki, nem látlak
– Ó, most már hamarosan vége – mondta az ölyv magában -, ha legközelebb visszajövök, belevájhatom a karmaimat.
Így hát három napra ismét elröppent, s mikor legközelebb visszatért, így szólt: