A hazug és a szót szóra mondó
– Megkövetem alásan a tekintetes szolgabíró urat – felelt a szót szóra mondó – én Pesten akkora madarat nem láttam, hanem láttam akkora madártojást, hogy huszonnégy ember hét öles vasrúddal hengergette.
Itt a szolgabíró gondolkozóba esik s azt mondja magában: Olyan nagy madártojás és olyan nagy madár, hát ki tojta volna azt a nagy tojást, ha nem az a nagy madár, már igaz… Mondom, alig hogy ezt elgondolta magában, azt mondja a hazugnak:
– Édes jó barátom, lehet, hogy igazad van, lehet hogy nincs. Hanem ha elállsz attól, hogy a királyhoz apellálsz, ne, itt van, adok száz forintot pengő pénzben.
A hazug elvette a száz forintot s a felét a szót szóra mondónak adta. A szolgabíró pedig tovább ment.