A béka komája
Egyszer egy szegény asszony elment a Garamra mosni. Meglát ott egy akkora nagy pohos békát, mint a világ. Meg nem állta szó nélkül:
– Hej, béka, béka! én elmennék neked komának, ha engemet hínál.
Harmadnapra csak jön egy vízbefúlt a szegény asszonyhoz, mondja neki, hogy a békának leánya született, jöjjön most el komának, ahogy megígérte.
A szegény asszony el is ment.
Mentek, mendegéltek egészen a Garamig. Ott a vízbefúlt ráütött a vízre egy kis vesszővel, a Garam menten kétfelé vált. Szép száraz út választotta el.
Megindultak a száraz úton. Mikor a meder közepére értek, hát egy nagy kő állta útjukat. De a vízbefúlt ráütött a vesszővel, a nagy kő elgurult, alatta pedig egy nagy lyuk volt. Abban lakott a béka.