A hazug és a szót szóra mondó

Olvasási idő: 6 Perc

Erre a vicispán nem szólt semmit, azt is lassan mondta, hanem odafordult a szót szóra mondóhoz s azt kérdi tőle:

– Hát, gazember, igaz-e az, hogy Pesten a Duna lángba borult s fenékig kiégett?

– Megkövetem alásan a nagyságos vicispán urat – felelt a szót szóra mondó – én azt egész bizonyossággal nem merem állítani, hogy a Duna lángba borult és fenékig kiégett volna, mert nem láttam. Hanem azt láttam, hogy a pesti és budai piacokon annyi a sült hal, hogy azokat az irdatlan nagy házakat tetézi.

A vicispán gondolkozóba esik s elgondolta magában: Annyi a sült hal, hogy a házakat tetézi, hát honnan volna az, ha nem onnan, hogy a Duna csakugyan lángba borult s fenékig kiégett… már igaz… – Mondom, alighogy ezt elgondolta, azt mondja a hazugnak:

– No, édes fiam, lehet, hogy igazad van, lehet, hogy nincs. Hanem azt mondom én neked, hogyha elállsz attól, hogy a királyhoz apellálsz, ne, itt van kétszáz forint.

A hazug megkapta a kétszáz forintot s felét a szót szóra mondónak adta, a vicispán pedig tovább hajtatott.

Így volt már a hazugnak százötven forintja és ötven mogyorófa-pálcája. Avval aztán tovább mentek.

Csak mennek, csak mendegélnek hetedhét ország ellen, túlonan túl, innenen innen. Egyszer látnak feléjük közeledni egy hatlovas hintót, amelyben maga a főispán ült. Elől inas, hátul hajdú, a hintó mellett pedig hat huszár nyargalt.

A főispán elhajtat a hazug és a szót szóra mondó mellett. Ennek is igen gyanusnak tetszett a hazug és a szót szóra mondó; azért megállította a hintóját s azt mondja a Jancsinak:

– Hallod-e, Jancsi – mert közbe legyen mondva, így hítták az egyik huszárt – hallod-e, Jancsi, nézd csak, amott megyen két bujnyik-forma ember, akik alighanem zsiványok. Nosza, fogd csak fülön, hozd ide az én szemem elé!

A huszár utána rugtat a két jó madárnak s csakhamar beéri őket.

– Hej, atyafiak, megálljanak csak kendtek, mert a méltóságos főispán úr hívatja!

Mit volt mit tenni a hazugnak és a szót szóra mondónak? odaállítanak a főispán elé kalaplevéve. A főispán így szól nekik:

– Hát, gazemberek, mert a szemetekből látom, hogy azok vagytok, hogy hínak?

A hazug meg a szót szóra mondó megfeleltek a kérdésre, hogy ennek meg ennek.

– Hát honnan jöttök, gazemberek? – kérdi tovább a főispán.

– Pestről – felelt a hazug.

– Hazudsz, gazember, hisz Pest felé mentek.

– Jaj, kérem alásan – felelt a szót szóra mondó – ott felejtettünk valamit, most azért megyünk.

– Hát mi újság Pesten?

– Ott bizony, megkövetem alásan a méltóságos főispán urat, szólt a hazug, nincs egyéb, mint hogy meghalt a Jézus Krisztus, azért az egész város gyásszal, feketével van bevonva.

– Ejnye, akasztófára való gazember, hát te engem még lóvá akarsz tenni?…. Nosza fogjátok meg s hegedűljetek csak el rajta vagy huszonötöt.

Itt a mi hazugunkat lekapják a tíz körméről s olyan huszonötöt sóztak rá, hogy míg él, sem felejti el.

Mikor a hazug kikapta a maga részét, amint dukál, föláll, odamegy a főispánhoz s azt mondja neki: