A hazug és a szót szóra mondó
– Ugyan, édes fiam, hát mire nézed te a napot? Mért nem dolgozol? Miből tartasz te el majd engem öregségemben, második gyermekkoromban?!
– Hahó, apám uram – felelt a dologkerülő – eltartom én kegyelmedet hazugságból is. Azért, hogy a szavam beváltsam, mindjárt elindulok ország-világszerte, hogy hazugsággal keressem meg kenyeremet. Majd meglátja kelmed, hogy ez ám csak a jó mesterség!
No jól van. A dologkerülő elindult világgá. A hátára vetette a tarisznyát, kezébe vette a botját s ment, mendegélt hetedhét ország ellen, túlonan túl, innenen innen. Egyszer előtalál egy magaszerű embert, szóba áll vele s azt kérdi tőle: