A hazug és a szót szóra mondó
Itt a főispán gondolkozóba esik s elgondolta, hogy minek volnának a földtől az égig támasztott mennyei lajtorják, ha csakugyan a Krisztus nem halt volna meg. Mondom, mikor ezt mind elgondolta, azt mondja a hazugnak:
– Hallod-e, barátom, lehet, hogy igazad van, lehet, hogy nincs. Azért ez szóm és mondásom, hogyha elállsz attól, hogy a királyhoz apellálsz, ne, itt van, adok háromszáz forintot pengő pénzben.
A hazug a háromszáz forintot szépen felvette s a felét, százötven forintot, a szót szóra mondónak adta. Így volt már a hazugnak háromszáz forintja és hetvenöt mogyorófapálcája. Aztán elváltak egymástól. Az egyik jobbra, a másik pedig balra ment s mindegyik szerencsésen hazajutott.