A csodatevő kút
– Nincs kedve kártyázni, hercegem? – kérdezte a termetes asszonyság.
– Nem bánom, kártyázzunk – állt rá a herceg.
Kártyáztak is majdnem hajnalig, annyira belemelegedtek. A legidősebb fiú elvesztette minden pénzét, aztán a hajóját is. A fogadósné végül elnyerte tőle még a ruháját is. A hercegnek szégyenszemre meztelenül kellett szobájában rostokolnia. Ki sem mozdulhatott.
Hét nap telt el a legidősebb fiú elindulása óta. Az öreg király már nyugtalankodott; attól tartott, hogy valami baj érte a fiát. A hetedik nap estéjén hívatta két otthon maradt fiát, és megkérdezte tőlük, hogy melyikük vállalkozna az útra. A középső fiú vállalkozott. Az is kapott egy gyors járatú hajót, el is indult kora hajnalban. Alkonyatkor ő is odaért a szigethez; látja, hogy a bátyja hajója ott horgonyoz a kikötőben. Ő is horgonyt vetett. Partra szállt, bement a fogadóba, ahol pontosan ugyanazt csinálta, amit a bátyja, vagyis evett-ivott, azután szobát nyittatott. És pontosan úgy járt, mint a bátyja: a fogadósné tőle is elnyert mindent, pénzt, hajót, ruhát. Most már a középső fiú is rostokolhatott a szobában. Meztelenül nem mehetett sehova.