A csodatevő kút
Hajnalban megint továbbindult. Estére kelve egy másik nagy városba ért. Ott is bement egy vendéglőbe. Vacsorát kért, de kenyeret nem kapott az ennivalóhoz.
– Hogyhogy? Nincs kenyere, vendéglős úr? – kérdezte a fiú.
– Sajnos, uram, nincs. Évek óta nincs kenyerünk – válaszolt a vendéglős.
Akkor a fiú elővette az elfogyhatatlan cipót, szelt belőle egy karéjt, és jóízűen bevacsorázott. A vendéglősnek nagyon megtetszett a csodálatos cipó, és mindenáron meg akarta venni a fiútól. De hát nem volt eladó.
Hajnalban továbbindult, és estére elérkezett egy másik király országába, pontosabban a király székhelyére. Szolgálatra jelentkezett a királynál. El is szegődtették. Mindenki szerette, mert szerény volt, és szorgalmasan dolgozott.