Zsuzska és az Ördög
Elindult hát szegény Zsuzska megint, el is ért szerencsésen épen éjfélre az ördög kertjibe, levágta az arany fej káposztát, avval bekiáltott az ablakon.
– Hej ördög, viszem ám már az arany fej káposztádat is.
– Hej kutya Zsuzska, megöletted három szép lyányomat, elloptad a tenger-lépő czipőmet, elloptad a tenger-ütő pálczámat, most viszed az arany fej káposztámat, csak ezt az egyet add vissza, soha szemedre se vetem.
De Zsuzska nem adta; „Tán bolond vagyok, hogy visszaadjam, mikor kivül vagyok már vele az udvaron?!“ Az ördög kergette egy darabig, de sehogy se tudta utolérni, utoljára is visszafordult, Zsuzska pedig ment egyenesen a király elibe, od’adta neki az arany fej káposztát.