Zsuzska és az Ördög

Olvasási idő: 7 Perc

Behivatta a király Zsuzskát:

– No te Zsuzska, azt hallottam, hogy te azt mondtad, hogy el tudnád lopni az ördögtől a tenger-lépő czipőt, azért ha az éjtszaka el nem lopod, halálnak-halálával halsz meg!

Szegény Zsuzska váltig tagadta, hogy nem „mondta ő azt soha“, nem használt semmit, mit volt mit tenni szegény fejinek? elszánta magát, hogy megpróbálja ellopni, úgy is mindegy akar a király öleti meg, akar az ördög.

Elindult hát szerencsét próbálni, ment-mendegélt, egyszer az ördög házához ért, épen éjfél volt, aludt az ördög is a felesége is, Zsuzska szép csendesen belopódzott, kivette a tenger-lépő czipőt az almáriomból, avval bekiáltott az ablakon.

– Hej ördög, viszem ám a tenger-lépő czipődet.

– Hej kutya Zsuzska, megöletted három szép lyányomat, most viszed a tenger-lépő czipőmet, hanem majd meglakolsz még te ezért, fogadom azt az egyet!

Kergette is az ördög jó darabig, már im hogy utól nem érte, de épen egy tenger mellé jutottak, ott Zsuzska felhúzta a tenger-lépő czipőt, átlépte vele a tengert. Avval ment egyenesen a királyhoz.

– No felséges király, elhoztam már a tenger-lépő czipőt!

A király nagyon megörült neki, még jobban megszerette Zsuzskát. A nénjei nagyon elbámultak, mikor megtudták, hogy Zsuzska szerencsésen ellopta a tenger-lépő czipőt; másnap megint bementek a királyhoz.

– Jaj felséges király, van annak az ördögnek egy tenger-ütő pálczája is, a mivel ha akar milyen mély tengerre ráütnek, kétfelé válik, hogy száraz lábbal keresztül lehet rajta menni, Zsuzska azt mondta, hogy azt is el tudná lopni.

Megint behivatta a király Zsuzskát.

– No Zsuzska, azt hallottam, hogy van annak az ördögnek egy tenger-ütő pálczája, te azt is el tudnád lopni, azért ha azt az éjtszaka el nem lopod, halálnak halálával halsz meg.

Hiába tagadta szegény Zsuzska, nem használt semmit, elindult hát nagy szomorúan. Épen éjfél volt, mikor az ördög házához ért, aludt az ördög is, a felesége is. Zsuzska csendesen belopódzott, ellopta a tenger-ütő pálczát, avval bekiáltott az ablakon.

– Hej ördög, viszem ám már a tenger-ütő pálczádat is.

– Hej kutya Zsuzska, megöletted három szép lyányomat, elloptad a tenger-lépő czipőmet, most viszed a tenger-ütő pálczámat, de majd meglakolsz te ezért.

Utána is szaladt, de megint csak a tengerparton tudott közel jutni hozzá, ott meg Zsuzska megütötte a tengert a tenger-ütő pálczával, kétfelé vált előtte, utána meg összecsapódott, megint nem foghatta meg az ördög. Zsuzska ment egyenesen a királyhoz.

– No felséges király, elhoztam már a tengerütő pálczát is.

A király még jobban megszerette Zsuzskát, hogy olyan életre való, de a nénjei még jobban irigykedtek rá, csakhamar megint avval árulták be, hogy van annak az ördögnek egy arany fej káposztája is, Zsuzska azt is el tudná lopni, azt mondta. A király megint ráparancsolt Zsuzskára erős parancsolattal, hogy ha a káposztát el nem lopja, halálnak halálával hal meg.

Elindult hát szegény Zsuzska megint, el is ért szerencsésen épen éjfélre az ördög kertjibe, levágta az arany fej káposztát, avval bekiáltott az ablakon.

– Hej ördög, viszem ám már az arany fej káposztádat is.