Zsuzska és az Ördög
Zsuzska mind ezt jól hallotta, de nem szólt a testvérjeinek se’; hanem este, mikor mind az öt lyány elaludt, felcserélgette csendesen a fejök alját, az ördög lyányait fektette a terméskőre, a testvérjeit meg párnára, maga is arra feküdt, és tettette magát, mint ha aludnék. Éjfél tájban felment az ördög a padlásra, tapogatta, hogy merre van a három terméskő, a mint megtalálta, levágta a fejét mind a három lyánynak, a ki rajta feküdt, a pedig nem volt más, mint a maga tulajdon három lyánya. A mint evvel készen volt, megint lement, lefeküdt, mint a kinek jó rendben van a szénája.
Alig várta Zsuzska, hogy leérjen az ördög, felköltötte csendesen a testvéreit, lementek a padlásról, akkor Zsuzska bekiáltott az ördög ablakán.