Fehérlófia

Olvasási idő: 8 Perc Egyszer volt, hol nem volt, még az óperencziás tengeren is túl volt, volt egy fehér ló. Ez a fehér ló egyszer megellett, lett neki egy fia, azt hét egész esztendeig szoptatta, akkor azt mondta neki:

– Látod fiam ezt a nagy fát?

– Látom.

– Eredj fel annak a legtetejébe, húzd le a kérgét.

A fiu felmászott, megpróbálta, a mit a fehér ló mondott, de nem tudta megtenni. Akkor az anyja megint szoptatta hét esztendeig, megint felküldte egy még nagyobb fára, hogy húzza le a kérgét; a fiu le is húzta. Erre azt mondta neki a fehér ló:

– No fiam, már látom elég erős vagy, hát csak eredj el világra, én meg megdöglöm.

Avval megdöglött. A fiu elindult világra, a mint ment-mendegélt, elő talált egy rengeteg erdőt, abba be is ment. Csak bódorgott, csak bódorgott, egyszer egy emberhez ért, ki a legerősebb fákat is úgy nyűtte, mint más a kendert.

– Jó napot adjon Isten! mondja Fehérlófia.

– Jó napot te kutya! hallottam hirét annak a Fehérlófiának, szeretnék vele megbirkozni.

– Gyere no, én vagyok!

Megbirkoztak, de alig csavarított egyet Fehérlófia Fanyüvőn, mindjárt földhöz vágta.

– Már látom hogy erősebb vagy, mint én, – mondja Fanyüvő – hanem tegyük össze a kenyerünket, végy be szolgálatodba. Fehérlófia befogadta; már itt ketten voltak.

A mint mennek mendegélnek, elő találnak egy embert, a ki a követ úgy morzsolta, mint más a kenyeret.

– Jó napot adjon Isten! mondja Fehérlófia.

– Jó napot te kutya! hallottam hirét annak a Fehérlófiának, szeretnék vele megbirkozni.

– Gyere no, én vagyok!

Megbirkoztak, de alig csavarított Fehérlófia Kőmorzsolón hármat-négyet, mindjárt földhöz vágta.

– Már látom, hogy te ellened nem csinálhatok semmit, – mondja Kőmorzsoló – hanem tudod mit: végy be szolgálatodba, hű szolgád leszek halálig.

Fehérlófia befogadta; már itt hárman voltak. A mint mentek-mendegéltek, elő találtak egy embert, a ki a vasat úgy gyúrta, mint más a tésztát.

– Jó napot adjon Isten! mondja neki Fehérlófia.

– Jó napot te kutya! hallottam hírét annak a Fehérlófiának, szeretnék vele megbirkozni.

– Gyere no, én vagyok!

Sokáig birkóztak, de nem birtak egymással, utoljára Vasgyúró gáncsot vetett, földhöz vágta Fehérlófiát, erre az is megharagudott, fölugrott, s úgy vágta a földhöz Vasgyúrót, hogy majd oda ragadt. Ezt is szolgálatába fogadta; már itt négyen voltak.

Itt a mint mennek-mendegélnek, rájok esteledett, ők is megtelepedtek, gunyhót csináltak. Más nap azt mondja Fehérlófia Fanyüvőnek:

– No te maradj itt, főzz kását, mink elmegyünk vadászni.

Elmentek; de alig hogy tüzet rakott, hogy a kása főzéshez hozzá fogott Fanyüvő, ott termett egy kis ördög, maga nagyon kicsi volt, de a szakálla a földet érte. Fanyüvő nem tudott hova lenni ijedtében, mikor meglátta, hát még mikor rá kiáltott.

– Én vagyok Hétszűnyű Kapanyányimonyók, add ide azt a kását, ha nem adod, a hátadon eszem meg.

Fanyüvő mindjárt od’adta. Hétszünyű Kapanyányimonyók megette, avval visszaadta az üres bográcsot. Mikor haza-jöttek a czimborák, nem volt semmi enni való, megharagudtak, jól eldöngették Fanyüvőt, de az nem mondta meg, hogy mért nincs kása.