Veszedelem az erdőn
—No, majd kijár érte egy pohár jó bor; most csak kapd fel ezt az őzet és vidd a gátőrházhoz, onnan majd elvitetem holnap.
A vadőr katona volt; fegyelemhez szokott; szó nélkül engedelmeskedett. Csak féloldalt pislogott a leányra és azt gondolta magában, ami neki tetszett. Éppen csak az igazat nem gondolta. A gyepre dobott vadorzópuskát észre sem vette eközben.
Amikor eltünt és ők ketten megint egyedül maradtak, Balázs rámordult a leányra:—Most megölelhetsz. És szinte felbődült veszett gyönyörüségében, amikor a leány szót fogadott neki.
—Gyere, hazaviszlek!—mondta szenvedélyes akarattal, alkut nem tűrő hangon.